Dr. Karácsony János: Békés Vármegye története c. munkájában találkozunk először a térséget érintő intézkedéssel: A török kiűzését követően, 1698. évben Lőwenburg János Jakab összeíratja és megbecsülteti a Körösök mentén elpusztult falvakat, és megveszi a Gyulavári, Kétegyházi, Várai és Keszi pusztákat. 1716. évben költözik Gyulaváriba, majd majorházat és majort épít.
Lőwenburg halála után Gróf Gaisruck Antalra száll a birtok, majd a Kincstár visszavásárolja, és 1741. évben eladja Csongrád megye alispánjának, Andrássy Zsigmondnak. Andrássy Kétegyházát tette az uradalom központjává, ahová kastélyt és kápolnát is épített.
A gyulavári kastély létesítésében a vízrajzi és a domborzati adottságok jelentős szerepet játszottak. Korabeli térképek alapján megállapítható, hogy a kastély és az uradalom a Fehér-Körös által bezárt félszigeten helyezkedett el. (1. kép)
Az Andrássyaktól újra a kincstárhoz kerül a kétegyházi uradalom, amelyet 1794-ben Gróf Almásy Ignác vesz meg. Később a gyulai tűzvész után a Wenckheimekre száll a gyulai birodalom, feltehetően ez időtájt épül a gyulavári kastély. (2. és 3. kép)
A kastély közelében 1842. évben épül a szeszgyár, a Wenckheim birtok 1869-től az Almásyakhoz kerül. A birtokszerző Gróf Almásy Kálmán (1815) örököse, fia Dénes (1863), a lakatlan gyulai kastélyba költözik feleségével Károlyi Ellával. (4. kép)
Gróf Almásy Dénes 1933. évben lányára Jeannera hagyja a gyulavári birtokot, a Szigetmajort a rajta lévő kúriával együtt. A gyulavári birtok többi részét a leánytestvérek örökölték. Gróf Almásy Jeanne férjhez megy Gróf Pongrácz Jenőhöz. A Gróf Pongrácz-féle birtokon 1919-1945. évben malom, húsfeldolgozó, szeszgyár és téglagyár is épül. A héttagú grófi család csak nyáron és ősszel tartózkodott a vári kastélyban. Ősszel sok vendég érkezett és nagy vadászatokat tartottak. A kastélyhoz tartozó 200 hold erdő vadban rendkívül gazdag vadaskert volt. A kastélyt és a birtokot téli időszakban gazdatisztek irányították.
1945. évben a szeszgyár, gépműhely szövetkezeti tulajdonba kerültek. 1948-ig Gróf Almásy Ignác utódai birtokolják a kastélyt, 1948. évtől az épületet a helyi tsz. raktárnak használja. 1949. évben határoznak a kastélyhoz közeli sportpálya megépítéséről, melyet 1952-ben készítenek el. (5. kép) A park területe kétezres évek elejére alig 1,8 hektárra zsugorodott. Mára közel 5 hektáros park veszi körül a kastélyt.
Gyulavári 1776-ban a kétegyházi uradalomhoz tartozott, később önálló község lett, majd 1977. április 1-től közigazgatásilag Gyula városához tartozik.
A 14 szobából álló épület a hozzá tartozó lakóépülettel, gazdasági épülettel, kápolnával és a fennmaradt parkkal jelenleg a település belterületén található.
A kastély egy része alatt pince készült, de a gazdasági épület alatt is volt egy kisebb pincerész. A hatoldalú katolikus kápolna mennyezetén egykor angyalokat ábrázoló freskó volt.
A második világháborút követően az épületeket teljesen kifosztották, részben elvitték az ajtókat, ablakokat, több helyen a tetőt is megbontották. 1948-tól az épületeket raktárnak használták. Az állagában teljesen leromlott kúria épületet a helyi termelőszövetkezet komoly anyagi ráfordítással rendbe hozatta, 1963 évtől irodáit is itt helyezte el.
A termelőszövetkezet felszámolása után az 1990-es évek elejétől a kastély lakatlanná vált, állapota leromlott, alkalmanként szándékosan rongálták meg. Az épületegyüttest az Örökségvédelmi Hivatal védendő műemléknek nyilvánította.
Gyula Város Önkormányzata 1995. évben az épületeket 7136 m2 területtel megvásárolta, helyreállítására így hasznosítására többször tett kísérletet, sikertelenül. A kastélyt és az épületektől keletre eső park területét 2004-ben a Körös-Maros Vidékfejlesztési és Ökogazdálkodási Alapítvány vásárolta meg, és a Regionális Fejlesztés Operatív Program keretében az épületegyüttes és a park teljes területe is felújításra került.
A Gyulavári Kastély Látogatóközpont 2007 szeptemberében nyílt meg a nagyközönség számára és várja látogatóit egész évben.
Hungarian